Veronika Seres

Maglód Pénztár-Hostess
About

Különlegesnek tartom magam. A szó nem éppen legjobb értelmében. Nővérem azt mondja, hogy legyek erre büszke, hiszen legalább nem a "12 egy tucat" lány vagyok. Nehéz büszkének lenni, ha érzem, hogy kiközösítenek, elkönyvelnek "más"-nak. Pedig csak jobban szeretek figyelni másokra, kicsit jobban szeretem a természetet mint más, többet gondolkodom az élet nagy kérdésein. Szeretem érezni, befogadni az állatok szeretetét. Szeretem azokat az élőlényeket, amik/akik segítségre szorulnak. Átérzem helyzetüket, és arra gondolok, ha csak én lehetek az egyetlen kapocs a boldogságához, hát rajtam aztán ne múljon. Sokszor elég egy mosoly, egy együttérző pillantás, egy empatikus könnycsepp. Talán ezért is a kedvenc állatkám Mirtil cica. Csak egy szemére lát, és kissé sánta. Így született, és kis korában nagyon beteg volt. Meggyógyítottam, ő meghálálta. Kicsit még nehezen boldogul az életben, de annyi szeretet szorult ebbe a gyönyörű, háromszínű lány cicába, hogy sokszor már ijesztő. Önezetlenül, odaadással, és feltétel nélkül szeret. Mindig, és mindenhol. Nincs rossz napja, vagy ha van, akkor azonnal elmúlik, ha szeretni akarom. Az emberek mért nem ilyenek? Mért nem hiszik el, hogy valaki nem bántani akarja őket, ha rossz napjuk van? Mért gondolják, hogy mindenki irigy, és bántó szándékkal fordul hozzájuk? Kiveszett az ösztön belőlük? Hol van a szeretetre vágyás ösztöne, a szeretni akarás ösztöne, mely minden állatban még ott van? Mért vagyunk mi, intelligens lények, ennyire mások, mint az állatok?Furcsa vagyok, mert szeretet tudok adni, és szeretetre vágyom. Nem nagy dologra, csak őszinte tiszta érzelmekre. És ettől már "más" vagyok.Szóval ilyen, és még rengeteg hasonló dolgon szoktam gondolkodni. Hátha megértem a világot. De ahogy egyre tovább jutok, egyre kevésbé értem...

Skills
  • Internetes alkalmazásfejlesztő
Links